Hol tart a falusi lovasturizmus?

Győrzámolyon még a háziorvos, Szomolányi doktor is tart lovat. A polgármester, Horváth Gábor egy korábbi nyilatkozatában ötvenre becsülte a faluban tartott hátasok számát. Kérdés, megfelelő szerepet kaphatnak-e a falusi turizmus felfuttatásában.

Kétség nem férhet hozzá, a magyar lóra termett. A nyolcéves Cseri Dávid például már féléves korában felkerült a nyeregbe... Édesapja, Cseri Oszkár hat éve tart lovakat, jelenleg négy magyar félvér szellőzködik a hűs istállóban. Miért éppen ez a fajta?
– Hobbicélra ez a legkedveltebb, minden adottsága megvan erre: intelligens, nyugodt, ugyanakkor nemes megjelenésű. Sportra, túralovaglásra egyaránt alkalmas, sőt, még kocsiba is befogható – sorolja a magyar félvér erényeit a gazda. A túralovagoltatásról mint piaci tevékenységről minden szerénytelenség nélkül megjegyzi: a győri Tourinform-irodából legutóbb a spanyol női kézilabdacsapat néhány tagja jelentkezett, de aztán – feltehetően edzői utasításra, hiszen másnap még fontos meccsük volt – végül is lemondták a „találkozót”.
Hobbilovagoltatás helyett egyelőre a tenyésztésben, a versenylóképzésben látja a nagyobb fantáziát Horváth Gábor. Tizenhárom lovat, úgynevezett sport típusú magyar félvért tart telepén, közülük csak három a sajátja, a többi bérben van itt.
– Nem nagy biznisz, egyelőre inkább viszi a pénzt, mint hozza – mondja. Huszonöt bértartott lóból talán már meg lehetne élni. Az igazi áttörést az élvonalba jutás jelenthetné, egy bábolnai arab csikóért azonban 8–10 ezer márkát is elkérnek... Egy-egy jó sportló kinevelése így is egymillió forintba kerül, és öt-hat évbe telik, mire kiderül, hogy megérte-e a befektetés.
– A megtérülést gyorsíthatná, ha a falusi turizmusban érdekeltek biztosan építhetnének a lovagoltatásra mint programra. Ha szórólapjaikon, internetes honlapjaikon fényképes illusztrációkkal feltüntethetnék a túralovaglási lehetőséget.
– Az a baj, hogy a magyar túralovagoltatás híre – többek között néhány Balaton környéki vállalkozás rovására írhatóan – nem túl jó. Ma ott tartunk, hogy mielőtt egy német rászánná magát, előbb eljön, körülnéz az istállóban, ellenőrzi, milyenek a tartási körülmények, mit esznek a lovak... Nem biztos, hogy az interneten első körben, „vaktában” üzletet lehetne kötni. A kockázat pedig nagy: ha veszünk a legolcsóbbak közül négy túralovat, az felhizlalva, felszerszámozva másfél millió forint – a bevétel pedig bizonytalan.
– De hát ez a farkába harapó kígyó esete: azért nem érdemes hirdetni, mert nem jó a hírünk, viszont nem lehet jó a hírünk, ha nem hirdetünk... Mit nyújt a Széchenyi-terv?
– A Széchenyi-terv elsősorban azokat segíti, akiknek tulajdonképpen nincs is rá szükségük... Igaz ugyan, hogy egy fejlesztéshez elegendő harminc százalék önrész, viszont a pályázónak kell finanszírozni az egész beruházást, és csak miután elkészült, akkor kaphatja meg a támogatást.
– Vagyis a bankokhoz kényszerítik a kisbefektetőket, amitől viszont természetszerűen idegenkednek...
– Volt itt egy európai uniós program is – veti közbe Cseri Oszkár –, abban meg főként a fedeles lovardák létesítését támogatták. Tehát nem a túralovagoltatást, a lovasturizmust. Ahogy én látom, itt, a Szigetközben leginkább olyasféle túralovas-állomásokra kellene költeni, mint valaha a postakocsi-állomások voltak: elindul a lovascsapat Mosonmagyaróvárról, és az úton Győrig pontosan tudja, hol, milyen helyeken lehet megpihenni.

/Csudai Endre/

Kisalföld - 2001.08.28. (kedd)

további hírek

2001-08-29 14:52:15