Névjegy: Gömöri Ferenc

Névjegy: Gömöri Ferenc „Eddig talán ha öt embert kellett kitennem a csárdából. Egyikük egy tanuló volt, akit lopás miatt tanácsoltunk el. Ő ma Svájc egyik legelőkelőbb szállodájának vezető dolgozója, s éppen a közelmúltban köszönte meg egy már-már zavarba ejtően megható kétoldalas levélben egykori szigoromat. Úgy hiszem, eddig mindig sikerült emberségesen és az adott körülmények maximális figyelembevételével meghozni döntéseimet, amelyeket mind munkatársaim, mind a vendégek egyformán érezhetnek és élvezhetnek. Életelvemet, amely szerint mindenkit egyformán kell kiszolgálni, első pillanattól kezdve betartottam és betartattam, s így talán nem is oly nagy csoda, hogy a csárda fogalomnak számít az országban. Kisebb hibák néha természetesen becsúsztak, de ezeket az esetek többségében még menet közben sikerült jóvátennünk. Ilyen volt például az a negyed százada történt eset, amikor egy Angliából érkezett külföldi állatvédő csoportnak egy fordítási hiba miatt disznóölést rendeztünk.
Bárki bátran elképzelheti, mi volt ott, amikor az állatot nagy nyilvánosság előtt a böllér leszúrta. A dolgot végül egy kis jóféle házi pálinkával intéztük el, s mire az étkezésre került a sor, már senkinek nem volt kifogása a pecsenye ellen…
Sokat köszönhetek vendégeimnek is. A Tanyacsárdát az elmúlt huszonkilenc évben közel hárommillió ember kereste fel, akik között az egyszerű munkás és parasztember éppúgy előfordult, mint állam- és kormányfők, színészek vagy sportolók. Nem állítom, hogy mindannyiukkal beszéltem, de azt már bátran mondhatom, hogy folyamatosan szondázom őket, és véleményeik már a múltban is sokat segítettek a finomítások megvalósításában. Vallom, nincs jobb marketinges az elégedett vendégnél. Márpedig ennek eléréséhez igen sok munka kell. Amennyiben a szükség úgy hozza, a mai napig beállok felszolgálni, s nem esik le a karikagyűrű az ujjamról akkor sem, ha - teszem fel - nekem kell felszeletelnem egy-egy ökröt vagy zsenge bárányt. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy kollégáim odaadó munkája nélkül, pusztán önmagamra támaszkodva nem jutottunk volna ekkora hírnévre. A sikerben az ő részük legalább akkora, ha nem nagyobb, mint az enyém…”
Gömöri Ferenc, a lajosmizsei Tanyacsárda ügyvezető igazgatója 1947. január 28-án született Kecskeméten. Kovács édesapja alig háromhetes korában elhagyta, így édesanyja egyedül nevelte fel. A kecskeméti Jókai Általános Iskolában végezte el a nyolc osztályt, majd tanulmányait a Közgazdasági Technikumban folytatta. Ezt követően az Aranyhomok Szállodában londinerként kezdett dolgozni, majd felszolgálóként, teremfőnökként és szállodai portásként folytatta. Mivel a Bugaci Csárda az Aranyhomok bérleménye volt, így főszezonban ennek vezetője volt 1968 és 1972 között. Az Ecseri úti Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskolában különbözeti vizsgát tett (1973-74), majd felsőfokú áruforgalmi képesítést szerzett. A Mesterfelszolgáló címet 1978-ban kapta meg. A lajosmizsei Tanyacsárda üzletvezetője 1972 júliusában lett, majd 1990-től ügyvezető igazgatója és résztulajdonosa. Munkája közben több szakmai képesítést adó tanfolyamot is elvégzett. Nős, egy leánygyermek édesapja, aki szintén vendéglátós. Felesége ugyancsak Lajosmizsén dolgozik, a népművészeti bolt vezetője.

Gullner Gyula, a Marriott konyhafőnöke:
Vagy 25 éve egy ökörsütésre voltunk hivatalosak hozzá. Igen illusztris társaság gyűlt össze, többek közt jelen volt a spanyol, a svéd az angol királyi szakács, valamint számos kormány- és államfő ínyencmestere. Megérkeztünk, s mindenki nagy megelégedésére az udvar közepén ott forgott, sült az ökör. A svéd főszakács, mivel őt kérték fel az első szelet levágására, nagy garral beszelt a húsba, gondolván, hogy a felszín alatt úgyis nyers hús van, hát nem árt némi erő a késeléshez. Szerencsére a közelben állt egy kisfiú, aki még idejében el tudta kapni a parázsba hulló combot. Látni kellett volna a döbbent arcokat, amint szembesültek azzal, hogy az ökör húsa nemcsak a felszín alatti néhány centiméteren porhanyós…

Gregor József operaénekes:
- a húslevesük csúcs, de a pacaluk sem megvetendő. Ez egy olyan hely, ahol igaz a régi mondás: jobb, mint otthon. A betérők között nem tesznek különbséget, mindenkivel egyformán kedvesek. Régen nem volt olyan vendégem, akit nem vittem volna el hozzájuk, s utólag mindenki csak szuperlatívuszokban nyilatkozott a csárdáról. Számomra az általa vezetett vendéglő a megbízhatóság és a jó minőség mintaképe. A távozáskor már tíz évvel ezelőtt is rendszeresen frissen sütött pogácsával leptek meg, mely figyelmesség máshol csak most kezd divatba jönni…

Budai Gábor, a Gundel étterem ügyvezető igazgatója:
A tanyasi vendéglátás műfajában a legjobbak között van, aktivitása a szakmai fórumokon példaértékű. Bámulatra méltó hatékonysággal képes visszaforgatni a nyereséget az üzletbe. Remek szakácsai vannak, akik kiváló árukból dolgoznak. Emellett megdöbbentő az a nyugalom, ahogy a csárda személyzete képes ledolgozni egy-egy munkanapot, legyen az akár húsz vagy kétezer vendég egyszerre.

Karikás György, az Eravis Rt. igazgatója:
- Gömöri Ferencet a kilencvenes éves eleje óta ismerem. Páratlan szakember, aki kiváló érzékkel képes a folklórral ízesített vendéglátást úgy, hogy az soha nem csap át valamiféle ízléstelenségbe vagy álságos művi parasztiasságba. Úgy hiszem, hogy amikor annak idején szerény közreműködésemmel odaítéltük neki a Pro Turizmo díjat, méltó helyre került az elismerés. Egyébként életem egyik legszebb születésnapját is ő rendezte Lajosmizsén.

Hírforrás: Üzleti 7 - 2002/január 14. - vállalkozók világa

kattintson ide: Tanyacsárda Lajosmizse

további hírek

2002-01-14 15:35:59