Türelmes Duna

Kötetre rúgó protokolltudósítás jelent meg az újjáépített EsztergomPárkány híd átadásáról, így hát a Mária Valériáról elnevezett létesítményt az ünnepnapok után látogattuk meg. Arra gondoltunk: a híd próbája a hétköznapokban rejlik. Egy szép csütörtöki napon keltünk át a Dunán.
Esztergom szokásos, méltóságteljes képét mulatja: az emberek arcán nyoma sincs a megilletődöttségnek, amikor arról kérdezem őket: megváltozott, e az életük a hídavatás óta?
- Így kellett ennek lenni! Kivártuk a hidat, legalábbis én mindig tudtam, nem maradhat örökké a vízben, világ csúfjára - támaszkodik kerékpárjára Pista bácsi, aki régi barátja volt a révészeknek.
-Tudja fiam, jó volt a komppal járni, de az ember mégiscsak szívesebben lépked a hídon, mint a vízen - teszi hozzá nagy bölcsen.
Ez az a híd, amelyik felépítése után kétszer is megsérült, s amely sok évtizedes létezése során alig pár évig tölthette be hivatását. A második világégés után pedig elemei sokáig mementóként rozsdásodtak a folyó mélyén. Nem véletlen, amikor a miniszterelnök azt mondta az avatáskor: most ért véget a háború...
Határőrökkel, vámosokkal csak a túlparton, a párkárnyi hídfőnél találkozom, a belépés puszta formalitás. Feltűnő, hogy gyalogosan, kerékpárral többen jönnek, mint gépkocsival.
Párkányban aztán kiderül: a híres háromnapos vásár, a Simon-Judás-nap kezdetére érkeztünk. A parkolóban a túlparti Pista bácsi kortársa bólogat:
- Szépen jönnek az emberek, köszönhetően a hídnak. Most olcsóbb is az út, azelőtt ötven korona volt a komp oda és vissza, most, pedig csak harmincnégy a buszretúr, állomástól állomásig.
Később kiderül: Párkány különleges státust kaphatott valahonnan, hiszen az állami és a maszek üzletekben természetes módon fizethet bárki koronával, vagy forinttal.
Visszatérünk a Nagy Vízhez. Keressük a régi kompot. Egy kissé kapatos atyafi arról beszél, hogy nincs ez már itt, elvitték, lefelé - mutatja az utat Pest irányába.
Ülök a parton a padon. Nézem a türelmes Dunát, mennyit várt a hídjára!
Tiszta itt a víz, nincs görögdinnyehéj, nincs locsogó felszín, hallgatag, mély. Csak egyszerű hétköznapi nyugalom és béke, itt Párkányban, karnyújtásnyira a tekintélyes esztergomi bazilikától, a híd biztonságos közelségében.

Üzleti7

további hírek

2001-11-06 08:36:58